Művészet. Talán a legfölöslegesebb dolog ezen a világon. Nem alapvető létszükséglet: nem ismerünk olyan esetet, hogy valaki Kosztolányi elvonási tünetektől szenvedne, vagy Dosztojevszkij-hiány miatt került volna kórházba, sem pedig Beethoven nem-hallgatása miatt megjelenő pusztító járvánnyal nem találkoztunk még.

Nem beszélve arról, hogy a művek megértése és kielemzése rendkívül időigényes folyamat, amire mi egyszerűen nem érünk rá. Fontos emberek vagyunk. Elfoglaltak. Bölcsésznek, művésznek egyébként is csak azok mennek, akik hülyék a mérnöki pályához, de rizsázni azt tudnak... Meg aztán mi lenne a világból, ha mindenki otthon ülne és műveket elemezne? Nem tudom, de sehova nem jutnánk, az biztos...

Nos, most, hogy megtudtuk, miért nem érdemes a művészettel foglalkozni, kíváncsian várjuk ugyebár, hogy mit hoz fel az író mellette. Azonban, ha most felsorolnám az észérveimet, akkor egyrészt saját magamnak ellentmondanék, hisz a váteszség nem művészet, másrészt ebben az egyetlen cikkben kimerülne a témánk, és megelégedve hátradőlhetnénk, kihúzva a teendők listájáról e kérdés megválaszolását is, mondván, már mindent tudunk róla: a pozitív és negatív oldalát is. Azonban nem azért döntöttem úgy, hogy blogot írok, hogy aztán egy cikk után pontot is tegyünk a végére.

Írásaim egyébként abszolút amatőr munkák lesznek: mérnöknek készülök :))). De arra gondoltam, hátha így elfogulatlanul és őszinte hitelességgel tudok majd írni, arról, amit gondolok az adott mű kapcsán, és rávilágítani, hogy a művészet nem az ördögtől való - sőt... és nem csupán a kiváltságos embereket, hanem mindenkit megillet a megtiszteltetés, hogy foglalkozhasson vele. Továbbá igyekszem saját példámmal bizonyítani, hogy a reál és a humán terület nem ég és föld, igenis van kapocs, ami ezt a két csodálatos területet összeköti. Bevallom, egy önző cél is vezérel: a művészet által saját magamat is jobban megismerni. Szerencsére ez mindenki számára lehetőség, és a pszichológusokkal szemben nem kijelenti, hogy neked márpedig ez és ez a bajod, hanem elvezet saját magadhoz. Kevésbé kényelmes megoldás, de miénk a választás.

"Megértett történetek nélkül nem lehet a világot felfogni." - vélekedik a 2018-as irodalmi Nobel-díjat elnyerő lengyel írónő, Olga Tokarczuk. (Ezt a cikket egyébként nagyon ajánlom mindenkinek.)

Nos, kedves Olvasó, szeretném a világ felfogását egyszerűbbé tenni számunkra, azzal, hogy történeteket értünk meg együtt. Izgalmasnak ígérkezik!